Élete, és az év fényreklámja díj
Gál Imre (1934-2014)
Munkahelyek:
1957-1978 (21 év) – Neonberendezéseket Gyártó Vállalat
1978-1993 (15 év) – “Neon” Reklám és Villamossági Szövetkezet
1993-1994 (1,5 év) – Scan-Sing Neon Kft.
1995-2007 (15 év) – Neon-üvegtechnikus egyéni vállalkozó
1934. december 1-jén született Budapesten.
Tanulmányait itt, a Fazekas Mihály gimnáziumban végezte, majd a Rendőrtiszti Főiskolát végezte el.
1957-ben mint üvegműves gyakornok kezdte a szakmai pályáját, a fent jelzett vállalatnál. 1960-ban szakmunkás vizsgát tett. Abban az időben meglehetősen sok volt a hibásan működő neonberendezés. Szükségét látta, hogy a fényforrásgyártás elméleti alapjait megismerje, és hasznosítsa. Ezért 1964-ben beiratkozott a Kandó Kálmán Híradás és Műszeripari Technikumba. Különös figyelmet fordított a rádiócső-, képcsőgyártás, és a mérőeszközök témáival foglalkozó szakanyagokra. 1964-től a vállalat vákuumtechnikai részlegének csoportvezetőjévé vált. Itt 4 db szivattyú berendezésen két műszakban folyt a termelés. 1967-től a fényforrásgyártással megbízott üzemtechnikus, gyártmányfejlesztő beosztásba került.
Feladata volt az elavult vákuumtechnikai berendezések korszerűsítése, ill. új berendezések termelésbe állítása, a műszeres vákuummérés bevezetése, új, korszerű elektródagyártás létrehozása.
Végső soron a nevéhez kapcsolódik, hogy a neon elektródák üvegballonban gépi forrasztását Magyarországon megteremtették. Egy, a Tungsramtól átvett – normál lámpaállvány-gyártó gép átalakításával (450/óra), szakmai ellenállásokat és import korlátozásokat leküzdve elérték, hogy oxidkatód bevonatú import elektróda fémek alkalmazására térhettek át. Így fokozatosan az egész országban ezek az elektródák terjedtek el. 1972-ben a német Wickman cégtől az OMFB kamatmentes keretének terhére bevezették és üzembe állították egy fémszerelvényekkel (mágnesszelepek) ellátott korszerű félautomata vákuumszivattyú berendezést.
A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat Közép-Európa talán legnagyobb vertikális üzeme volt a fényreklám szakmának. Elmélyült szakmai és üzleti kapcsolataik alakultak ki a Csehszlovák, Osztrák, valamint mindkét németországi, hasonló profilú gyártókkal.
Időközben más kivitelezők által készített fényreklámok meghibásodásából keletkezett peres ügyekben vállalatukat kérték fel a szakértői állásfoglalás elkészítésére. A vállalat többnyire őt bízta meg a szakértői szemlék megtartására és a szakvélemények elkészítésére.
1974-ben a Műszaki Könyvkiadó gondozásában “Fényreklámok” címmel megjelent egy szakkönyvük, melyet a vállalati műszakiakkal írtak, ebből a “Nagyfeszültségű fényforrás” című fejezet köthető a nevéhez.
1975-től a vállalat műszaki vállalkozási osztályának a vezetője lett. 1978. január 1-jével a vállalat megszűnt, mint önálló tanácsi vállalat. Beolvasztották a Fővárosi Vegyesipari Szolgáltató Vállalathoz, mint Neon Üzemág. Ekkor kérte az áthelyezését az ország második legnagyobb szakcégéhez, a “NEON” Reklám és Villamossági Szövetkezethez 1978. április 1-jével. Itt
1980. május 1-től a szövetkezet műszaki vezetője lett.
A szövetkezet szakmai színvonalának emelése érdekében érvényre juttatta, nem rövid idő alatt megszerzett szakmai tapasztalatait, itt is javítva a fényforrások gyártásminőségét. Jelentős export tevékenység alakult ki az NSZK felé, igazolva, hogy elérték azt a technológiai színvonalat, ami az általános elvárás. A szövetkezet gazdálkodási nehézségeit látva, egy svéd-magyar neon kft. műszaki igazgatói beosztását vállalta el. 1993. áprilisától nyugdíjazásáig mint nyugdíjas szakértő továbbra is a fényreklám szakmában tevékenykedett.
1995-től fiával, ifj. Gál Imrével közösen alakítottak neon- üvegtechnikai vállalkozást. Kezdetben a Váci úton, majd a Neonsign Kft., később a Béflex Zrt. telephelyén bérelt műhelyt, és onnan látták el nagyon sok budapesti és vidéki reklámcég neoncső-gyártási igényeit. Időközben Hódmezővásárhelyen az Alustart Kft-nél is megteremtette a neongyártás alapjait, és kialakította a komplett gyártóműhely technikai, műszaki és technológiai feltételeit.
2007. év végétől sokat betegeskedett, több komoly műtéten esett át, így felhagyott hőn szeretett szakmájával, és utolsó éveiben otthonában lábadozott haláláig, 2014. április 30-ig.